Mint egy éles kard, úgy lebeg a fejünk felett a munkahelyi kiégés! Ha nem vigyázunk, akkor könnyen az áldozataivá válhatunk, pedig egy kis tudatossággal megelőzhető lenne. Sokan a kiégés tüneteit észlelve még mindig a túlzott stresszt hozzák fel mentségül, azonban 2019-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hivatalosan is betegségnek minősítette a munkahelyi kiégést!
Bár egyes munkakörökben (főleg a humán szolgáltatásoknál pl. orvos vagy ügyfélszolgálat) és pozíciókban (pl. vezető) fokozottabban van esély a kiégésre, általánosítani nem igazán lehet, hiszen ezt a fajta szindrómát bárki megtapasztalhatja, akit huzamosabb ideig túlzott stressz és felelősségvállalás terhel.
Mi a kiégés, azaz a „burnout szindróma”?
Az angol kifejezésből származott burnout szindrómát Herbert J. Freudenberger definiálta 1974-ben, miszerint:
A kiégés olyan hosszú távú, nagyfokú érzelmi megterhelések által kiváltott tünetegyüttes, ami fizikai-érzelmi-mentális kimerülést okoz.
Hogyan kerülhetünk a kiégés állapotába?
A munkahelyi kiégést alapvetően a tartós stressz okozza. Ezt az állandó stresszt is különböző faktorok alkotják, melyek a kiégésben meghatározó szerepet játszanak:
Túlzottan sok munka
„teher alatt nő a pálma” – tartja a mondás. De nem minden esetben! Egy idő után az állandósult sok munkától vagy túlóráktól összeroppanhat a dolgozó.
Szűkös határidők
ha folyamatosan ott ketyeg fejünk fölött a bomba, az nem csak, hogy egy óriási stresszfaktort jelent, de a nyomás alatt hajlamosabbak lehetünk hibát hibára halmozni.
Irreleváns elvárások
már az egyes feladatokkal kapcsolatos nagyfokú elvárások is megnehezítik a munkavégzést, de ha pl. rossz fizikai vagy mentális állapotunk ellenére is meg kell jelenni a munkahelyünkön, az mindenképpen negatív irányba vezet.
Visszajelzés hiánya
bármennyire is igyekezzünk jó munkát végezni, ha egyáltalán nem, vagy csak negatív visszajelzést kapunk. Ez a sikerélmény, a motiváció elvesztéséhez és a hiába dolgozás érzéséhez vezet.
Elégtelen bérezés
ha a bérezés nincs egyenes arányban a munkába fektetett idővel, energiával és tudással, az egy idő után elégedetlenséget szül.
Túl nagy felelősség
a folyamatosan nagyfokú felelősségteljes munkavégzés állandó terhet ró a munkavállalóra, amihez, ha érzelmileg és mentálisan nem edződik hozzá, akkor hosszú távon ez kiégéshez vezet.
Az emberi tényező mellett a kiégéssel szorosan összefügg a munkahelyi környezet is, és mindehhez még nagyban hozzájárul a mindennapi teendők sora vagy a kialvatlanság. Ezek szintén testileg és szellemileg is negatívan hatnak az amúgy is túlterhelt dolgozóra.
Mivel a kiégés nem válogat, ezért korra, nemre, egzisztenciális és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül bárkit elérhet. Akár vezetőként, akár alkalmazottként dolgozunk, ha hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat, ha túlzottan a munka, a feladatok irányítása alá kerülünk, háttérbe szoríthatjuk a családot, a hobbinkat, a társas kapcsolatainkat vagy az alvást is. Pedig ezek megléte segít megteremteni egy egészséges és kiegyensúlyozott életet.
A tünetek, melyek előre jeleznek
Sokszor észre sem vesszük, hogy kiégéssel állunk szemben, hiszen az észlelt tüneteket betudjuk valami másnak vagy csak egyszerűen nem foglalkozunk velük. Pedig a burnout szindróma szellemileg és fizikailag is többféle módon jelentkezik, ráadásul a hosszan elhúzódó kiégés legyengíti a szervezetet és kiszolgáltatottá tesz a vírusokkal, megfázással vagy az influenzával szemben.
A kiégés persze nem egyik napról a másikra történik, ez egy folyamat, amelynek tünetei először enyhébbek, majd idővel egyre jobban fokozódnak és állandóvá válnak.
A burnout szindróma tünetei:
- álmatlanság, kialvatlanság
- fáradtság, kimerültség
- feszültség, ingerlékenység (a munkatársakkal, barátokkal, családtagokkal)
- motiválatlanság, negatív hozzáállás, depresszió
- érdeklődés hiánya, apátia érzése, elszigetelődés
- csökkenő hatékonyság, teljesítmény hiánya (kemény munka ellenére is)
- önbizalomhiány, elégedetlenség érzése
- gyakori fejfájás és megbetegedés
- étkezési, alvási szokások vagy a normális napi rutin felborulása
A kiégésnek a negatív impulzusai előbb-utóbb beszivárognak és átterjednek az életünk minden területére. Érezhetjük hatását a munkahelyi, családi és társadalmi életünkben és kapcsolatainkban egyaránt. Viszont jó hír, hogy akár már kiégésben szenvedünk, akár még csak a korai tüneteit észleljük a burnout szindróma kezelhető és megelőzhető.
Ismerjük fel időben!
Szerencsére, a burnout nem egyből robban be az életünkbe. Lépésről-lépésre alakul ki, de még egy szakavatott személy sem képes mindig egyből felismerni. Minden embernél másként jelentkezik, és különböző okok állhatnak a háttérben, azonban a kiégésnek van 5 fázisa, melyekkel mindenképp érdemes tisztában lenni.
1. Idealizmus szakasza
Ez az a kezdeti szakasz, amikor a dolgozóban még ott van a lendület, a lelkesedés. Ilyenkor még ambiciózus, energikus és nagyon aktív. A munkatársakkal jó kapcsolatot ápol, céltudatos és érdeklődő. Leginkább a nyitottság és tenni akarás jellemzi.
2. Realizmus szakasza
A kezdeti erő és lelkesedés normalizálódik, stabilizálódik. A munkavállaló együttműködő, kötelességtudó és felelősségteljesen végzi a munkáját. Kialakul benne a lojalitás a cég és a munkája iránt.
3. Stagnálás szakasza
A munka iránti lelkesedés alábbhagy. A dolgozó elvégzi ugyan a feladatokat, de nem fordít rá több időt és energiát, mint amennyi szükséges. Nem tesz bele semmi pluszt, a produktivitása is egy helyben toporog. Csökken az érdeklődése és kevésbé nyitott az újdonságokra. A kollégáival való kapcsolata is stagnál, nem vágyik semmilyen közös projektre vagy tevékenységre.
4. Frusztráció szakasza
Amikor „csak azért is megcsinálom, megmutatom” érzés és helyzet alakul ki. Mivel a munkavállaló is észleli a teljesítőképességének és az eredményeinek a csökkenését, ez frusztrációt okoz neki. Ezért hajlamos beletemetkezni a munkába és minden mást a háttérbe szorítani. Igyekszik megfelelni az elvárásoknak, és inkább egyedül végzi a munkáját. Ez a szakasz sokszor negatív hozzáállással és megnyilvánulással párosul.
5. Apátia szakasza
A munkavállaló jellemzően negatív és enervált. Sötéten látja a helyzetét, kilátástalannak a jövőjét és nincs munkakedve sem. Nem ritka, hogy ellenséges és támadó viselkedést tanúsít. Nincs célja, kerüli a kollégái közeledését és segítségét, rossz szemmel néz a vezetőségre is.
Hogyan lehet kezelni?
Munkahelyi kiégés során a legapróbb kihívás is óriási és megoldhatatlan problémának tűnhet. Kétségbeesettek és enerváltak vagyunk, ilyenkor nehéz összegyűjteni annyi erőt és elszántságot, hogy kezelésbe vegyük önmagunkat.
Ahhoz, hogy a burnout-ból felépüljünk, elsősorban a munkakörülmények megváltoztatására van szükség. A stresszt és az állandó túlterheltséget csökkenteni kell. Ehhez szükség van a vezetőség, a munkatársak, valamint a családunk és barátaink megértő és segítő hozzáállására. Hiszen teljesen egyedül egy ilyen szindrómából nem mindig sikerül kilábalni.
Krónikusabb esetben külső szakember pl. coach vagy pszichológus segítségét, még súlyosabb esetben pedig pszichiátert vagy gyógyszeres kezelést kell igénybe venni.
De annak érdekében, hogy ideáig ne kelljen eljutni, fontos, hogy arra fókuszáljunk, hogy:
a legjobb megoldás: A megelőzés!
A megelőzéssel fenntartható, hogy egy szervezet folyamatosan, hatékonyan és zökkenőmentesen működjön. Így sokkal nagyobb az esély arra, hogy elkerülhető legyen a termelékenység csökkenése és a humán erőforrás kiesésével járó problémák megoldása. Hiszen egy vállalatban kétség kívül a munkavállaló a legértékesebb erőforrás, amelynek jól-léte az egyik legfontosabb tényező. Ezért szükségszerű, hogy a munkáltató ennek megteremtésébe és fenntartásába időt, pénzt és energiát fektessen.
A segítő szakemberek (pl. coach) biztosításán túl a munkavállalói kiégés megelőzésében a munkaadó hozzájárulhat:
- támogató tréningekkel és képzésekkel
- egyenletes munkaterheléssel
- magánéleti problémák figyelembevételével
- hosszú távon kevésbé szoros határidők alkalmazásával
- kollégák közti feszültségek kezelésével
- rugalmasabb hozzáállással a munka területén
- az alkalmazott igényeinek figyelembevételével
- a dolgozó munkájának és erőfeszítéseinek szóbeli és anyagi megbecsülésével.
A kiégés megelőzésében a munkavállaló ugyanúgy felelős saját jól-léte megteremtéséért, mint a környezete. Sőt! Ehhez azonban a munkavállalónak tisztában kell lennie céljaival, ismernie kell egyéni igényeit és motivációját. Ezekre azért van szükség, mert a dolgozó ennek tudatában:
- választja meg a képességeinek megfelelő munkahelyet, amiben hosszú távon is szívesen dolgozik és ahol megbecsülik
- megfelelően használja ki a szabadságát és pihenőidejét
- fejleszti személyiségét és képességét – odafigyel az elegendő mennyiségű alvásra
- odafigyel a testi és szellemi feltöltődésre
- dolgozik a munkahelyi és személyes problémái megoldásán
- egészségesen étkezik
- rendszeresen végez valamilyen testmozgást (pl. edzés, sport, tánc)
- nem hagyja ki az „énidőt” és a családdal, barátokkal töltött időt sem.
Ezek a dolgok lényegesen meghatározzák a kiegyensúlyozott életet, a minőségi és hatékony munkavégzést és segítenek elkerülni a burnout szindrómát is.Ezek a dolgok lényegesen meghatározzák a kiegyensúlyozott életet, a minőségi és hatékony munkavégzést és segítenek elkerülni a burnout szindrómát is.
Fontos, hogy odafigyeljünk a szervezetünk fizikai-mentális-érzelmi jelzéseire, és ha a fent említett tüneteket huzamosabb ideig tapasztaljuk magunkon, akkor igyekezzünk rajta változtatni. Ha egyedül nem megy, kérjünk külső segítséget!
Vezetőként fókuszáljunk a megfelelő munkahelyi körülmények és környezet megteremtésére és mindenképpen helyezzük előtérbe az alkalmazottainkkal való törődést. Ez esetben fontos az őszinte kommunikáció és megértő hozzáállás mindkét fél részéről, hiszen a kiégés elkerüléséért vagy kezeléséért a munkáltatónak és a munkavállalónak is tenni kell.
Szerző: Pataki-Magyar Gabriella
Legutóbbi hozzászólások