A home office sem fenékig tejfel?

„Mindenhol jó, de a legjobb otthon!” – tartja a közmondás. Azonban a hosszú távon rosszul kezelt home office-nál nem biztos, hogy ez a mondat megállja a helyét. A COVID-19 miatti járványhelyzetben sokan, már több, mint egy éve otthonról végzik a munkájukat és szerencsés esetben ez nem is okoz semmilyen problémát. Ha jól össze tudjuk hangolni a munkát a magánéletünkkel, és ha betartunk bizonyos szabályokat, akkor megfelelően működhet. Ellenkező esetben a kiégés otthon sem kímél minket!

A túlzott enerváltság nem csak azokat az embereket érinti, akik nap, mint nap hosszú órákat töltenek az irodában és nem tudnak kiszállni a mókuskerékből. A home office olyan kockázati tényezőket rejt magában, amelyek mentálisan és fizikailag is negatívan hatnak ránk. Ezért nagyon könnyen kiéghetünk, ha:

Míg a házból kilépve átlépünk egy határt, ami fizikálisan is elválasztja a magánéletet a munkától, addig home office-ban ezek területek összefolyhatnak. Ezért kell kijelölni egy olyan helyiséget, ahol csak dolgozunk és élesen elhatárolódik az életünk többi részétől. Meg kell húzni a határokat és azokat be kell tartani. Ha nincs egy megszabott időkeret, hogy mettől meddig tart a munkaidő, vagy nem kapcsoljuk ki a laptopot, amikor végeztünk, akkor mindig visszatérünk a feladatokhoz. Azon kapjunk magunkat, hogy éjjel-nappal csak a munkával foglalkozunk, beszivárog minden percünkbe, ami egy idő után az őrületbe kerget.

Az irodában is igyekszünk a maximumot nyújtani, de az otthoni munkavégzés sokszor arra késztet, hogy non-stop, de még hétvégén is dolgozzunk, elérhetőek legyünk. Pontosan azért, mert nem lát senki és nem akarjuk, hogy azt gondolják, hogy nem vesszük komolyan a munkánkat. Nagyobb elvárást támasztunk saját magunkkal szemben. Be akarjuk bizonyítani, hogy becsületesen végezzük a ránk bízott feladatokat, nem kényelmesedtünk bele az otthoni munkavégzésbe. Ezzel viszont az a baj, ha nem parancsolunk megálljt magunknak, akkor a munka fogja uralni az életünket.

Hiába van körülöttünk a család, ha nem létesítünk kapcsolatot a barátainkkal, ismerőseinkkel vagy nem tudunk a kollégákkal kellőképpen kommunikálni, akkor teljesen elszigetelve érezhetjük magunkat. Ez növeli a kiégés esélyét, mivel otthon is ugyanúgy érnek minket problémák, a velünk egy házban élőkön kívül ugyanúgy vágyunk más emberi társaságra, beszélgetésre. Hogy ne távolodjunk el teljesen a külvilágtól, ezért erőfeszítéseket kell tenni. Az adott helyzethez alkalmazkodva tartsuk fenn társadalmi életünket, amihez ma már a virtuális tér ledöntötte a távolsági akadályokat.

Fontos, hogy megszabjunk egy bizonyos napirendet vagy ütemtervet, ami meghatározza, hogy mikor mivel fogunk foglalkozni. Legyen meg a saját ideje a munkának, a családnak, a hobbinak, így elkerülhető, hogy csak kapkodjunk ide-oda. Ha nem tervezünk, akkor nagyon könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy elveszítjük az irányítást a teendőink felett és minden napunk csak egy katasztrófa lesz. Mindig összpontosítsunk egy feladatra. Bár vonzó lehet a multitasking, de így a koncentráció többfelé osztódik, és nem tudjuk hatékonyan elvégezni a feladatunkat.

Milyen jelei vannak a kiégésnek?

Ahogy otthon lendületesen elkezdünk egy szabadabb és rugalmasabb formában dolgozni, úgy a nem megfelelően kezelt home office-ban egy teljesen elszigetelt térben és a feladatok rendezetlen halmazában találhatjuk magunkat.

A kiégésnek egyik legszembetűnőbb jele a demotiváltság. Ilyenkor azt érezzük, hogy elveszítettük a lelkesedésünket és a kedvünket a munka iránt. Sokkal inkább tehernek és nyűgnek élünk meg minden feladatot, mint egy előrehaladást a cél felé. Úgy érezzük, hogy ki kell szabadulni a négy fal közül, csinálni kell valami olyat, ami kikapcsol, szórakoztat, különben az őrület határán leszünk.

Negatívabban állunk a dolgokhoz is, nem tudjuk könnyen venni az akadályokat, amit a munka gördít elénk. Minden kihívást jelentő projektet lehetetlenként tartunk számon. Úgy gondoljuk, hogy nem tudunk megbirkózni a feladatokkal, inkább feladnánk, semmint megpróbálnánk megcsinálni. Teljesen pesszimistán gondolkodunk, ami kihat a hangulatunkra és a kommunikációnkban is visszaköszön.

Kevésbé tudunk alkalmazkodni, rugalmatlanabbak vagyunk, ami abban nyilvánul meg, hogy egy nehezebb helyzetet vagy időszakot feszültebben kezelünk. Hamarabb kétségbeesünk, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk és könnyebben felkapjuk a vizet apróságokon. Egyszerűen nem érezzük jól magunkat az adott körülmények között és teljesen kilátástalannak látjuk a jövőnket.

A folyamatos stressz miatt sokkal figyelmetlenebbek vagyunk, többet hibázunk, ami nagymértékben rontja a teljesítményünket. Nem tudunk olyan hatékonyan dolgozni, mint korábban és ez meglátszik az eredményeinken is. Egy-egy megválaszolatlan levél, elfelejtett időpontok, stb. Sok olyan aprónak tűnő, ám sokat mondó hibát ejtünk, ami utal a kiégés veszélyére.

Ha az említett jeleket tapasztaljuk magunkon, akkor szükség van arra, hogy mindent félretéve kikapcsolódjunk, hogy új lendületet és energiát kapjunk az otthoni munkavégzéshez.

Igyekezzünk sokkal szervezettebben és koncentráltabban végezni a mindennapi teendőket. Ebben sokat segíthetnek a különböző időgazdálkodási módszerek is, amelyekből alkalmazzuk a számunkra legszimpatikusabbat. Ha egyedül nem megy, kérjünk segítséget a vezetőnktől, kollégáktól, barátoktól. Vajon mások hogyan csinálják?

Szerző: Pataki-Magyar Gabriella

Ajándék munkaügyi szakértő

HR-esek Fóruma regisztrációhoz